2007. július 24., kedd

Vasárnap amerikai módra

Tavaly nyáron döcögősen indult az amerikai társadalomba való beilleszkedesém. Többet beszéltem románul mint angolul. Mindenki kuriózumként kezelt, de a vámpírokon kívül nem akartak másról beszélgetni. S vasárnap végre sikerült!
William kollégám garden party-ra hívott. Édesapja s mostoha anyja Dél-Afrikából jöttek látogatóba. Mindketten nyugdíjas éveiket töltik a tulajdonukban levő házakban. A 19 ingatlanból, hosszas utazások árán, 9-et képesek aktívan belakni. Lovagolnak, tangóznak, golfoznak, rengeteget olvasnak, utaznak és, ami talán a legfontosabb, nevetnek! Lenyűgöző borszakértelmük van. A hölgy a kenguruk hazájából származik, enyhén angol (british) akcentusban beszél. Tipikusan az a nő, aki nem akarja s tudja elfogadni, hogy naponta újabb szarkalábak díszitik arcát. Ennek kompenzálásáért mindent megtesz. Speciális Barbeque partyban volt részem. Azt sejtettem, hogy nem hasított erdei fán fogjuk a rablópecsenyét megsütni, de azt álmomban sem képzeltem volna, hogy gázpalackot fogunk a sütőhöz kötni. A kukorica, a rák, a húsok mind felkerülek a rácsra s fél órán át a lefedett sütőben szórakoztatták egymást, majd ezt követően minket. Külföldiként nem szerettem volna szégyent hozni hazánkra, ezért tudatosan készültem a partyra. Puliszkát vagy babgulyást nem vihettem, de a gyümölcssaláta jó ötletnek bizonyult.

2007. július 17., kedd

Eljött az ideje...

,,Az adás és az elfogadás után a szeretet
iskolájának talán legnehezebb tantárgya az
elengedés mûvészete.
Elengedni mindent és mindenkit,
akiket valaha szerettünk, és hinni, hogy a lélek szabadságában örökre együtt maradunk. ,, Mamis

2007. július 14., szombat

Elaludtam...

Kedveseim:) Sikeresen elaludtam! Ülve... Éjjel 1 órakor arra ébredtem, hogy ruhában ülök az ágy tetején, s csend van a házban... A mai napra bérletet kötöttem a főnökeim irodáiba. Híre ment annak, hogy finoman szólva, nem érzem magam jól abban a munkakörben, ahol tevékenykedem. Látszólag mindenki kétségbe esett. Megpróbálták elhitetni velem, hogy mennyire szeretnek, hasznos és fontos munkát végzek s mennyire fantasztikus, hogy veluk dolgozom. Ebben ki is merült a problémamegoldás! Aztán megérkezett az első fizetésem. Mikor megérkeztünk éppen lecsúsztunk a fizetés-számolási periódusról, így a három és fél hét után pénz állt a házhoz. Ez idő alatt július 4-én valamint a legutolsó vasárnapon nem dolgoztam. Így jött ki a 112 órám. Jutalomként 20%-ot elvitt az Állam bácsi valamint 30%-ot a lakás, s most gazdag nő vagyok. Az sem tudom, hogy melyik lábamra álljak tőle... Ezért érdemes volt dolgozni! S az örömmaximalizálás érdekében letekerem a mérföldeket, optimistán nézve - hiszen még fizetésről nem esett szó, de a rengeteg tisztítószer ma reggel az asztalomra volt készítve, napi 30 dollárért. (egy kenyér 3 dollár körül van, de nem európai gyomornak készült...) Az alábbi linken megtalálható a pénzhez vezető aranyút! (Show original map view melletti kis négyzetet, jobb felső sarok, aktiválva megtekinthető a teljes útvonal)

2007. július 13., péntek

Tegnap esti bejegyzésem margójára!

A közismert iwiw portálon ismerősnek jelölt az alábbi "személy": http://iwiw.net/pages/user/userdata.jsp?tab=videos&userID=9814276 Véletlen?

2007. július 12., csütörtök

Az én kis pej lovam...

Ez az, ami hiányzik az életemből!
Ez az, ami nélkül soha nem leszek képes teljes értékű életet élni. Mindazt, amit általa, vele és benne megélhettem még semmivel nem sikerült pótolnom. A népzenéhez, népi kultúrához fűződő vágyaimat igyekeztem bezárni egy védett helyre, de nem férnek el. Teljes szivet igényelnek! S megkapják! Ha arra lesz szükség, hogy magas sarkú cipőben és kis kosztumben esténként tehenet fejjek, akkor is! Tánctól allélva feküdni a földön! Ennél felemelőbb nincs! (Fénykép: Papa sokadik érettségi találkozóján készült idén júniusban)

Ez is megtörtént...

Ma hivatalosan is rám bízták (hogy ne mondjam, a nyakamba sóztak) a Philadelphia-i irodában történő események lekönyvelését. Remek érzés! a legmacerásabb és a legidőigényesebb munka. Ebben találnak a legtöbb hibát. Tavaly én ellenőriztem mások munkáját, most engem fognak. Természetesen mindezt a sok telefonhívás és egyéb operatív problémák megoldása közepette, alatt és után kell végeznem. S a csúcs az, hogy az irodaépület másik végében lehet csak kinyomtatni a lezáráshoz szükséges anyagokat. Már beszéltem az softwaresekkel... A hangulatom jelenleg a minusz végtelenbe tart... és a leginkább az bosszant, hogy utálom is azt amit rámsóztak. Azért tanultam meg, hogy néha besegítsek a könyvelőségnek, nem azért, hogy kihelyezett munkatársuk legyek....csóközön!... jelenleg semmi pozitív nem jut eszembe. Talán... tegnap este ismét bebizonyítottam, hogy a férfiak szívéhez a gyomrukán át vezet az út. Sikeresen elértem így, hogy fiaim esténként különböző vacsoraötletekkel állnak elő, amit 9 óra irodai munka s majd 10 mérföld kerékpározás után kell elkészítenem. Ne essünk tévedésekbe, nem azt szokták meglérdezni, hogy aznap este melyik étterembe szeretnék vacsorázni... Halmozom az élvezeteket...

2007. július 9., hétfő

Béla utódja!

Béla, az első férjem. Hűséges és kitartó volt. Ő kísért végig a kockás-ing korszakomon. Lelkileg nem viselte, hogy felköltöztem Kolozsvárra. Elhagyott! Ma újra rátalaltam! Újjászületett! :) Amerikában, zöldként:) Ha minden igaz, holnaptól narancssárga lesz:) Napi 10 mérföldet fogok rajta ülni. Éljenek a kétkereküek!

2007. július 8., vasárnap

Újabb állás...

Időközben megkaptam az ingatlanügynökségnél a titkárnői állást. Reggelente ott kezdek, majd estig Isaac. Ma igyekszem kerékpárt vásárolni, másképpen képtelenség elérni egyik helyről a másikra.

Boldog születésnapot, Amerika!

Július 4-én esőben ünnepeltük Amerika születésnapját. Jó bostoni szokás szerint a Liberty Mutual ismét megszervezte ünnepi rendezvényét a Charles folyó partján. Az alapgondolat az, hogy az emberek kimozduljanak irodáikból s az egész napot a természetben töltsék majd jót mulassanak a koncerteken valamint végigtapsolják a tüzijátékot. Ez mind meg is történik. Egy négy fős család számára az alapfelszerelés kimerül két, élelmiszerrel teljesen megtömött hűtőtáskában, egy hatalmas, szúnyoghálóval ellátott 2 méter magas sátorban valamint camping székekben. Elengedhetetlen a tejszínhabos Happy Birthday America! feliratú torta is. A fiatalok körében népszerűségnek örvendenek a könyvek valamint a társasjátékok is. Megeröltető volt egész délután a hatalmas emberek látványában uszkálni. A majális hangulatához hozzájárulnak a különböző gyorsétkezdék kihelyezett standjai. Na és kedves honfitársaim, most jól figyeljetek, mert lemaradtunk! Piszkosul lemaradtunk! Az amerikaiak nem csak megismerték a hirhedt LÁNGOST, hanem meg is szerették! Természetesen alkalmazkodott az itteni ízvilághoz, s porcukorral eszik papírtányérból. De ITT VAN! Sőt! Miccs húst vásároltak a supermarketekben a másnapi kertipartyra. Alkoholt viszont nem lehet fogyasztani a fesztivál ideje alatt. Este 8 órakor végre elkezdődött a fesztivál! A helyi televízió kihelyezett stábja indított. Colgate mosoly, szuperlatívuszok, mélységes hálálkodás a szervezők és a fénypontok felé. Szakadó esben hallgattuk végig a tízpercenként megismétlődő ömlengéseket. Komplexusaim kezdtek feléledni, mivel mindenki tökéletes volt s a legmagasabb professzionizmussal elégítette az én igényeimet. Csak ezt én nem vettem észre... Craig Ferguson -ra más eső esett. Neki sikerült becsiccsntenie tőle s magát szórakoztatni a színpadon. Az estet tüzijáték zárta. A fesztivál alatt a kék, fehér, s piros színek összes fellelhető és kitalálható kombinációja megtalálható volt a legkülönbözőbb testrészeken, de a csúcs a tüzijáték volt. Mindenki katarktikus állapotba került általa. Autóból könnyű, én pedig bőrig áztam...

2007. július 5., csütörtök

Éjféli gondolatok Mamistól!

"Egy idõ után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között. És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal. És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó. És hozzászoksz, hogy emelt fõvel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnõtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével. És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd , mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. Egy idõ után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Mûveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel a lelked, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked. És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz. Hogy valóban erõs vagy. És valóban értékes." Veronica A: Schoffstall Elgondolkodtató! Számomra fájdalmasabb az, ha a partner nem döbben rá minderre vagy legalább töredékére...

2007. július 4., szerda

Burger with water and lime...

Ez volt a mai ebéd mottója. Egy ingatlanügynökség tulajdonosával, a tulajdonos ügyvédjével valamit az egyik managerükkel ebédeltem. Természetesen nem kétfogásos ebédet:) Csütörtök reggel várnak "interjúra". Ma reggel egy fél óra leforgása alatt jelentkeztem babysitternek, délutáni magán oktatónak és fagyiárusnak, délben pedig titkárnőnek. Remek kis nap volt ez. S végre csend van az irodában. A NagyFőnök elutazott. A nép a holnapi nagy ünnepségre készül. Senki nem akar költözni. Egyetlen telefon sem csörög. Mennyei manna! Happy 4th of July!:)

2007. július 2., hétfő

Az élet napos oldala...

Emlékeim szerint az első és egy időre az utolsó szabad délutánomat az óceán parján töltöttem. Valahogy így:

Hamarosan részletekkel:)

Jöttek az oroszok...

s megmentettek az elpudingosodástól. Hadd magyarázzam meg. Az amerikaiak része köztudottan túlsúlyos. Tévedés ne essék, nem az európai értelemben vett kövérséggel állunk szemben. A látvány teljes mértékben a gyorséttermek végterméke. Csontra öntött pudingszerű folyomány. Minden egyes amerikában készült étel elfogyasztása közben ez lebegett előttem. Éppen ezért megváltás volt számomra, mikor ismét beléptem az orosz, Bazar nevet viselő boltba. Kemencében sütött barna kenyér, nem vízízű gyümölcs, Gyermei laskatészta, Nagymama lekvárja, Happy Day gyümölcsital, vörös hagyma, még szalonna is. Olyan termékek melyeket a hazai polcokról a legnagyobb természetességgel emelünk le. Ennek örömére a fiaim este szalonnás omlettel s pálinkával kedveskedtek. Nem kell kétségbe esni: a heti átlag kalóriaadagom így sem érte el az 1000-et :P Élvezzétek a barack ízét! PS: A fűben ülsz és melletted hevernek A napmeleg barackok és te egyet Elvállalsz és a leve elindul le Hosszú távú terveit töröd le azzal, hogy letörlöd Az álladról és nem éri el a melleid közti gödröt

Valami mégis...

Valami mégis megváltozott... hordozható merevlemezzé váltam. Legutóbbi bejegyzésemet követően levélírásra sem voltam képes időt szakítani. Belecsöppentem egy olyan körforgásba, melyből csak hosszas túlórákat követően vagyok képes egy kicsit is kilépni. Mióta megérkeztem, egyetlen szabadnapom sem volt - ami itt meglepő, hiszen heti 40 munkaóránál többet nem fizetnek a magamfajta irodakukacoknak.
Valami mégis életben tart és erőt ad ahhoz, hogy másnap reggel is begyalogoljak az irodába... s ez az elismerés! No nem a pénzbeni! Még itt sem...
Isaac az, aki képes a legidegölőbb pillanatban megjelenni és újabb papírhalmazt hozzám vágni, majd a legőszíntébb mosoly kíséretében megdícsérni a ruhám vagy szemüvegem vagy csak megkérdezni - európai választ várva, hogy vagyok. Nem kell részleteznem, hogy ez a női lelkemnek - nevezheted hiúságnak, mennyire jól esik. Látom rajta, hogy élvezi a munkastílusomat. - legalább ő :P Mindez - meglepő módon, az öltözködésünkre is kihat. Képesek vagyunk napokon keresztül hasonló színkombinációkat magunkra ölteni s ezen jót mulatni reggelente:)
Valószínűleg otthoni környezetben ez fel sem tűnne... de a semmi közepén mosolyra késztet.