Újra Boston!

Kedves Barátaim! Ismét elutaztam. Reggelente a bostoni napsütésre ébredek és, meglepő módon, román szóra:) Ugyanazt a csodát Vártam Tőle, amelyet tavaly is megkaptam. Igen. Rá kellett döbbennem, hogy a vátozatossagot magunkban hordozzuk. Ugyanúgy nem következett be itt sem semmilyen gyökeres változás az elmúlt 9 hónapban - pedig ez egy terhességet is kitesz-, ahogyan otthon (sem Kolozsváron, sem Nagyváradon nem vátotta meg senki a világot). Néhány hónap, néhány év rettentő rövid idő egy ember életében ahhoz, hogy forradalmasat újítson. Petőfi szavai jutottak eszembe. Ez egy füstbe ment terv.... a szekérrel elszaladtam, de itt megállt az idő - Ej, Mamis, Te még képes voltál nekem verseket tanítani:). Egyenlőre csak napi 9-10 órát ülök az irodaasztalnál. De megéri, mert este befekhetem abba az ágyba, amelyet félkör alakban ablakok vesznek körül egy hatalmas szobában. Az éjszaka illata más világba visz. Tavaly, utolsó éjszaka egy hajón billegve bóditott meg az óceán illata . Szeretnék jövő hétvégén újra hajókázni. A holnapi elmarad, mert ismét dolgoznom kell. Átváltozom... hacsak egy kicsit is...