2007. október 25., csütörtök

Mikor lesz mar vege ennek a napnak?!

Talan eletem legborzalmasabb szuletesnapjat eltem meg. Es ezt csak folytatni tudtam ma. Termeszetesen csak azert, mert nem jo a prioritasom s nem ertekelem a pozitivat.
Reggel viragot kaptam. Postas hozta. Aztan dolgozni indultam. Megerkezesemkor bejelentettek, hogy ma nem dolgozunk. Nincs sofor. Leultem egy szamitogep ele. Nem csinaltam semmit. Este tortat keszitettem, tudtam, hogy a fiuknak is lesz meglepetesuk szamomra. Ejfelkor bejelentettek egy ora mulva lehet vacsorazni. Elindultam zuhanyozni. Munkalatok miatt nem engedelyezett a zuhany hasznalata. Lefekudtem.
Reggel bejelentettek, a tortat meg se kostoljak, mert azt az ontetet nem szeretik. Megvagtam. A hazigazdanak is izlett. A viragcsokrot vazaba tettem. A liliom elkezdett kinyilni. Koztudott, hogy az budos es mergezo. Nem tarthatom a szobaban.
Interjunk voltam. Felvettek. Egy reggeli 5:30-as, cipelos-raktaros munkan kivul semmi nem passzolt az orarendemhez. Folyamatban. Mivel a burokracia az M&S-nel (Marks and Spencer) is mukodik, ezert a delutani munkamat csusztattam, ok pedig lemondtak. Holnap reggel a tobbi papirt be kell vinnem az M&S-hez, majd beallok CHEF-nek egy etterembe, aztan ha elerek, bemegyek dolgozni. Ok azt hiszik tudok fozni. Meg nem lattam fonokot igy hinni bennem.
Ez a boseg zavara vagy en zavarodom? Hazamenni sincs erom. A penzem fogytan, munkam sehol es lassan az agybol sem lesz erom felkelni. Biztosat a bizonytalanert... soha nem tudtam donteni... bar eljottem a nagy semmibe, s kialakult...
Ja, bekotottek az internetet. Gyakorlatilag nem mukodik, de jo tudni, hogy lehetoseg lenne ra.
A hab a tortan, hogy ma este kerekasztal megbeszeles lesz a lakok es a tulajdonosok kozott. Nagy menet. Sajnos a lakotarsak egy resze olyan szegeny csaladbol szarmazik, hogy nem sikerult megtanulnia hogyan kell a wc-t hasznalni. Takaritas pedig tabu.
Kipanaszkodtam magam. Aki ezt vegigolvasta, megihat velem egy uveg bort. Megengedem, hogy allja a koltsegeket:P

2007. október 24., szerda

Megvolt...

Ez a nap is eltelt. Csendben s szotlanul...

Ezt is megertuk...

Koszonom Nektek a jo kivansagokat!:)

Uj otthonom

Igy elunk:)
Jo kis tarsasag, kellemes lakas. Egyetlen problema, hogy nehanyuknal hianyzik a cei sapte ani...
(Tovabbi kepek a Kepek menu alatt a picassan)

Kicsit magamrol...

Vasarnap azon napok egyike volt, amikor sutott a nap. Esot mar egy ideje nem lattunk, de a szomoru ido ranyomja belyeget a mindennapokra.

Ez a het a pihenese. Meglepo modon az itteni egyetemi rendszer lehetoseget teremt arra, hogy a nem orarol-orara keszulo diakok is tartani tudjak a lepest. Eppen ezert bizonyos idokozonkent ugynevezett olvaso hetet (Reading week) tartanak. Lehetoseg van egyeni konzultaciokra, viszont a fo hangsuly az egyeni tanulason van. Lustabbja inkabb munkaval tolti ezt az idoszakot:P

Munkaugyben jelenleg a boseg zavaraban szenvedek. Jelenleg zsonglorkodni probalok a lehetosegekkel. Nehez jatszma.

Emlek a multbol...

Utolso nap keszult Bostonban!... ez is elmult...

2007. október 9., kedd

Etel allt a hazhoz...

Lelki bekem kellos kozepen bevasaroltam.
Szamitasaim szerint a minimal oraberbol valamint a szallas berleti dijabol kiindulva Amerikaban es Angliaban korulbelul ugyanazon a szineten lehet elni diakkent. Tegnap bebizonyosodott, hogy £10-bol lenyegesen valatozatosabb es tobb elelmet lehet vasarolni, mint $10-bol.

2007. október 8., hétfő

Elefant...

Gyakorlatilag minden jo uton halad. Elmeletileg pedig padlo alatt vagyok. Ismet ramtort a semmihez nem ertek, s eddig hiaba dolgoztam (dolgoztam egyaltalan?!) szindroma. Mellkasomra rault egy elefant. Alatta mozogni s elni nehezkes. Mit keresek itt? Ha megkerdezik mihez ertek... Valaszom: semmihez. Mindenbe belekostoltam, de semmiben nem lettem atlagon feluli. Elmosodottnak erzem magam a szurkuletben. Amirol azt hittem picit is en vagyok, bennem el s magambol hozza tudok adni, kiderult az sem ugy van...
Erot kell gyujtenem s felrajzolnom az arcomra a mosolyt, mert munkakozvetito irodaban van jelenesem.

2007. október 4., csütörtök

Élet Canterburyben

Lassan minden kocka a helyére kerül. S kezdem szomorúnak érezni. Ismét elfelejtettem értékelni a pillanatot.
A hétvégén tényleg költözöm az új otthonomba. Tágas, csendes, barátságos. Lelkem mélyén pedig maradni szeretnék. Olyan mértékű lelki táplálékot kaptam itt, amely nem ér fel egy tágas szoba kényelmével.

Utolsó este Bostonban a Charles River partján...