2007. október 4., csütörtök

Élet Canterburyben

Lassan minden kocka a helyére kerül. S kezdem szomorúnak érezni. Ismét elfelejtettem értékelni a pillanatot.
A hétvégén tényleg költözöm az új otthonomba. Tágas, csendes, barátságos. Lelkem mélyén pedig maradni szeretnék. Olyan mértékű lelki táplálékot kaptam itt, amely nem ér fel egy tágas szoba kényelmével.

Nincsenek megjegyzések: