Ma hivatalosan is rám bízták (hogy ne mondjam, a nyakamba sóztak) a Philadelphia-i irodában történő események lekönyvelését. Remek érzés! a legmacerásabb és a legidőigényesebb munka. Ebben találnak a legtöbb hibát. Tavaly én ellenőriztem mások munkáját, most engem fognak. Természetesen mindezt a sok telefonhívás és egyéb operatív problémák megoldása közepette, alatt és után kell végeznem. S a csúcs az, hogy az irodaépület másik végében lehet csak kinyomtatni a lezáráshoz szükséges anyagokat. Már beszéltem az softwaresekkel...
A hangulatom jelenleg a minusz végtelenbe tart... és a leginkább az bosszant, hogy utálom is azt amit rámsóztak. Azért tanultam meg, hogy néha besegítsek a könyvelőségnek, nem azért, hogy kihelyezett munkatársuk legyek....csóközön!... jelenleg semmi pozitív nem jut eszembe.
Talán... tegnap este ismét bebizonyítottam, hogy a férfiak szívéhez a gyomrukán át vezet az út.
Sikeresen elértem így, hogy fiaim esténként különböző vacsoraötletekkel állnak elő, amit 9 óra irodai munka s majd 10 mérföld kerékpározás után kell elkészítenem. Ne essünk tévedésekbe, nem azt szokták meglérdezni, hogy aznap este melyik étterembe szeretnék vacsorázni...
Halmozom az élvezeteket...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése