Valami mégis megváltozott... hordozható merevlemezzé váltam. Legutóbbi bejegyzésemet követően levélírásra sem voltam képes időt szakítani. Belecsöppentem egy olyan körforgásba, melyből csak hosszas túlórákat követően vagyok képes egy kicsit is kilépni. Mióta megérkeztem, egyetlen szabadnapom sem volt - ami itt meglepő, hiszen heti 40 munkaóránál többet nem fizetnek a magamfajta irodakukacoknak.
Valami mégis életben tart és erőt ad ahhoz, hogy másnap reggel is begyalogoljak az irodába... s ez az elismerés! No nem a pénzbeni! Még itt sem...
Isaac az, aki képes a legidegölőbb pillanatban megjelenni és újabb papírhalmazt hozzám vágni, majd a legőszíntébb mosoly kíséretében megdícsérni a ruhám vagy szemüvegem vagy csak megkérdezni - európai választ várva, hogy vagyok. Nem kell részleteznem, hogy ez a női lelkemnek - nevezheted hiúságnak, mennyire jól esik. Látom rajta, hogy élvezi a munkastílusomat. - legalább ő :P Mindez - meglepő módon, az öltözködésünkre is kihat. Képesek vagyunk napokon keresztül hasonló színkombinációkat magunkra ölteni s ezen jót mulatni reggelente:)
Valószínűleg otthoni környezetben ez fel sem tűnne... de a semmi közepén mosolyra késztet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése