Kora reggel arra ébredek, hogy liftezik a gyomrom. Zuhany, csere ruha, reggeli, bicikli s neki a hegynek.
Szerencsére Amerikában tisztelik és támogatják a kerékpározókat. Lépten-nyomon bicikliutak vannak felfestve. Csak a kettő között néha eltünik s az út hirtelen egysávos lesz s a biciklista feltapad a kőfalra vagy a hídfőre.
Az utak a kovetkező képen vannak felépítve: járda, járdaszegély, parkoló sáv, bicikli sáv és két autósáv, zöldövezet s minden ismétlődik. A biciklisáv pontosan olyan széles, mint egy parkoló autó nyitott ajtaja. Pontosan kiszámolva, hogyan fog a biciklista felkenődni a figyelmetlen tinisofőrök ajtajára. A hab a tortán, hogy a biciklisáv két csíkja pontosan a kanálisfedőket fogja közre. Élvezetek halmozása!
Panaszra nincs okom. A főnökom majd egy hónapja nem beszél velem. Tegnap félve feltett egy kérdést, de a válaszra nem volt kiváncsi. Jó sorom van! Mindenki azt szeretné, ha az ő munkáját végezném el. S ezért ők rettentően hálásak. Ez fizetéskor sohasem látszik meg. Sőt, mikor nekem van szükségem segítségre, süket fülekre találok.
A túlóráimat nem fizetik ezért szabadnapot kértem (ezen a héten 10 óra). A válasz csak annyi volt: miért dolgoztál annyit? Majd jövő héten vagy azután lerendezzük, hiszen csak munkaórákkal tartozunk neked.
Nagybátyám szerint 2005 és 2011 között az "adás" időszaka van. Ezt követően kapni fogunk. Mikrökönómiából megtanultuk: ha a színházban nem látsz az előtted ülőtől, akkor állj fel s eléd tárul a színpad. A baj ott kezdődik, amikor mindenki így gondolkodik. Eredmény: senki nem fog jobban látni. Szóval, csak imádkozzunk a "gyümölcsszedés" időszakáért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése