Golfoztam!

A gazdasági életben betöltendő szerepemet keszítettem ma elő. A nagy üzletek a golfütő mellett köttetnek.

Alkalmam volt három amerikai társaságában a Franklin Parkban golfozni. A megtelt parkoló arra engedett következtetni, hogy ez a sport nagy népszerűségnek örvend. A regisztrációnal ezt meg is erősítették. Az érkezésünktől számított négy órában nem volt szabad pályajegy. Természetesen a szigoru etikett szabályok nem engedték meg, hogy újjatlan szabadidő pólóban golfozzanak a férfiak. Megoldás a következő: vásárolja meg a golf klub emblémájával ellátott pólót csekély 35 dollárért.

Miközben a "kispályán" ütögettünk s mindenki engem tanított golfozni, valaki visszamondta a pályajegyét, így néhány percen belül mi is nagypályások lettünk. A regisztrációs egységnél bejelentettük, hogy én vagyok a "score keeper" (az a személy, aki feljegyzi a verseny eredményét). Így nem kellett kifizetnem a játszmajegyet. Arcukról leolvasható volt, hogy nem gyakori jelenség az, ha valaki nézőként sétálja végig a pályát. Ezt a játékosok is szóvá tették csípős megjegyzések kíséretében. Feltünő volt, hogy valaki zsebredugott kézel sétál a pályán, miközben mindenki a golfütők garmadát cipeli (toszítja:P).

A nagypálya 18 megállójának felét 4 óra alatt tettük meg. A négy játékos összesen több mint kétszázszor ütött és megközelítőleg 5 labdát hagyott el. Ez idő alatt rákvörösre égtem s végiggondoltam életem eddigi eseményeit. Az elveszett labdákat egyesek összegyűjtik s az italozóban eladják. Egy labda piaci érétéke 5 dollár. A használt labdáké 1 dollár. A találtak esetében, 25 darabot lehet 6 dollárért venni:) Éltünk a lehetőséggel!