Tobbszori atszallast kovetoen nehany ora alatt megerkeztem Canterbuybe. Az allomason toltottem nehany orat. Egy kedves ismeretlen szallast adott. A semmitmondo emberek, utcak s hazak kozott vegre volt valami kellemes:)
A mai napon sikerult ujabb kihivast krealnunk magunknak. Mikor beiratkoztam az egyetemre, nem gondoltam volna, hogy ujra kell kezdenem a beilleszkedest, a burokratikus cecokat. Ma orarend, szerdan regisztracio. Kozben lakast keresek. Na a munkanak pedig varatnia kell magara, mert a munkavallasi engedely nelkul senki nem all velunk szoba. Lefutasi ido: 4-6 het.
Keresgeles kozben rajottem, hogy Canterbury tenyleg egy meseszeru kicsi varos. Az ovarosi resz olyan hatast kelt, mintha szazadokkal visszaleptunk volna az idobe. Macskakoves ut, regi cegtablaval ellatott boltok. Csak a konflis hianyzik.
Fenykepeket nem keszitettem. Gondolataimat teljesen lefoglaljak a lakas koruli problemak valamit kezdeti procedurak.
1 megjegyzés:
,,Amikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Amikor egész nap csak rohansz és aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék... amelyet eldobsz.
Az Élet nem versenyfutás!
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan!
Halld meg a zenét!
Mielőtt a dal örökre elillan...,,olvasas kozben ezek a sorok jutottak eszembe...de most hogy ide potyogtem neked is megint elgondolkodtam,mondani sokmindent lehet,de a lassitasnak meg nem jott el az ideje.Sok erot kivanok,ha a lepesek aprok is de el fog jonni a szarnyalasoknak ideje...
…
Megjegyzés küldése